Mónika és Gyula - Kalandozás a Dél-Dunántúlon

  Egy kellemes és tanulságos nap eseményeit szeretném megosztani Veletek, akkor is ha ez Titeket nem érdekel :). Legfeljebb nem olvassátok el :):):).

  Történt, hogy kedves Barátom Bercás hazjött látogatóba Írhonból, hol napjait tengeti, s kitalálta, hogy régi nagy szerelme által rárakott szerelmi kötést leveteti, egy közös barátunk által ajánlott hölggyel. Elindultunk hát kr. után a 2011. év június havának 23-ik napján Mónikához, a jósnőhöz Dombóvárra. Kis csapatunkat Bercás az érintett, Mariann aki érintette, Bercás anyukája és jómagam, a "hitetlen" alkotta.

  Az út első állomása Szegeden át, Baja érintésével, Szálka előtt egy kis templom előtti pihenővel, és némi elemorzsia elköltésével telt el. Majd következett Szálka (erről már írtam:http://farkasfoto.hu/blog/szalkai-anziksz-fenymuhely-fotokoer-10-eves-jubileumi-alkototaborahoz-egy-kis-kedvcsinalo), ahol megmutattam Barátaimnak a Múzsa Alkotóházat, mivel nemsoká 10. jubileumi alkotótáborunk kerül ott megrendezésre. Innen a hármas tagolású szálkai tó partjára mentünk, ahol tettünk egy kisebb sétát, hol árnyas fák oltalma alatt, hol pedig a  napon inkább égetve, mint süttetve magunkat :).

 Kis kitérőnk végeztével, vasparipánkra pattanva Dombóvár felé vettük az irány, csodálatos, dimbes dombos vidéken. Megérkezvén, nem éhes lovunkat, hanem önnön magunkat láttuk el abrakkal, majd gyors vágtában jutottunk el Mónikához.

  Mónika egy kedves, nagyon barátságos édesanyáink korabeli hölgy, aki jóslással és rontás, szerelmi kötés levételével foglalkozik. Mivel a Barátom engem is bejelentett, így szkeptikusan ugyan, de kártyát vettettem magamnak én is. Sok(k) volt a sok információ, de tudtam én ezeket jól sajnos, így csak az nyugtatott meg, hogy kos lévén mindenen túl tudok jutni, mondá ezt Mónika ( kérdés milyen áron).

  Amikor végeztem összehaverkodtam Gyulával, Mónika élettársával, aki nagyon érdekes ember. Elég sokat beszélgettünk, bementem kis zugába, hol szerszámok hevertek szerteszét, mint az Ő drága kincsei, melyekkel még ma is alkot. Kértem, készíthessek néhány, az ördög masinája által alkotott képet, s Ő mosolyogva beleegyezett. Közben mesélt életéről, kis kertjéről, munkáiról, s megmutatta azt a parkot, ahová az 50'-s évek elején a parlament elől elbontott szobrokat felállították. Jó volt hatalmas Ősök között sétálni, és többszörösen is a történelem részesévé válni, a szobrok és Gyula révén. Nem tudom megállni, hogy külön le ne írjam a gyula által sokadszor megcsodált szoborcsoport alatti írást:

 A Kárpátoktul le az Al-Dunáig

Egy bősz üvöltés, egy vad zivatar

Szétszórt hajával, véres homlokával

Áll a viharban maga a Magyar.

A Petőfi által 1848-ban írt vers, jó érzéssel és büszkeséggel töltötte el lelkem, felvetvén azért  a kérdést, miért is itt eldugva, és nem méltó helyén - ahol egykoron állottak eme szobrok - a parlament előtt láthatóak.

  A gyulával történt eszmecsere, és élettörténeti eszmefuttatás végeztével elröpülő idő elég volt másik három társam életének rendbetételéhez (remélem :)), így elköszöntünk vendéglátóinktól, és jókívánságaik kiséretében elindultunk vissza, hogy éjszaka már otthonunkban hajthassuk álomra "elképesztő" tudással felvértezett fejünket.

  Sok-sok búzatáblát elhagyva, sikerült egyet találni, melynél a fények is jók voltak, így készítettem még pár képet, dokumentálva utunk hazafelé vezető szakaszát is.

  Az út sikeresnek mondható, hiszen útitársaim megszabadultak "démonaiktól", melyek kötésben tartották Őket, így ma már teljes erőbedobásal vethetik Magukat új kapcsolatok, és célok irányába. Én meg majd megoldom egyszer amit főztem, vagy nem, de ez biztos :).

  Még volna mit írnom, de lassan edzésre indulok, így nagy örömötökre befejezem agyam szüleményének betűk általi leképezését.

  Jó olvasást, és nézelődést a csatolt galériában.

  És, ahogy azt Mónika mondta Michael legyen előttetek, utánatok, mellettetek, alattatok és felettetek, azaz vigyázza utatokat, bármerre is jártok!!!

következő ›